Ἑλληνικά
Ógörög · attikai · 227 szócikk
Klasszikus nyelvek műhelye
Homo sum: humani nil a me alienum puto.
A Philologia az ókori világ iránt érdeklődők digitális műhelye. A görög, latin és héber nyelvek, az irodalom és a mítoszok nem pusztán egy távoli kor emlékei: olyan szövegek és történetek örökségét őrzik, amelyek ma is formálják, ahogyan a világról és önmagunkról gondolkodunk. Az antikvitás tanulmányozása közelebb visz kultúránk gyökereihez, és segít megérteni azokat a kérdéseket, amelyek különböző korokon átívelve is közösek maradnak. A Philologia teret ad ennek a felfedezésnek: a nyelvek, a szövegek és az antik kultúra találkozásának.
Ógörög · attikai · 227 szócikk
Klasszikus latin · 836 szócikk
Klasszikus héber
Válaszd ki, melyik területtel szeretnél most foglalkozni.
Kattints egy szóra, hogy közvetlenül annak a kártyájára ugorj.
A latin nyelvtani anyag témakörök szerint rendezve található itt. Nyisd le a kategóriát, majd válaszd ki a tananyagot, amelyet át szeretnél venni.
A deklináció (declinatio) a főnevek, melléknevek és névmások névszói ragozása: a szó alakja a mondatbeli szerepétől és a számától függően változik. A latin főnév végződése tehát megmutatja, milyen szerepet tölt be a mondatban.
A latinban öt fő deklináció van. A deklinációt elsősorban a szótári alak genitivus singularis végződéséről ismerjük fel, nem pusztán a nominativusról.
Például: via, viae, f. → I. deklináció; bellum, bellī, n. → II.; corpus, corporis, n. → III.; manus, manūs, f. → IV.; rēs, reī, f. → V.
A táblázatokban az általad kért sorrendet használom: nominativus – accusativus – genitivus – dativus – ablativus.
Minden mintaszónál külön oszlopban látod az egyes számot (singularis) és a többes számot (pluralis). A sorok mindig az öt esetet követik a fent megadott sorrendben.
A szótári alak rendszerint a nominativust, a genitivust és a nemet adja meg. A genitivus segít megtalálni a szótövet: például corpor-is → corpor-, ezért a III. deklinációban a nominativus gyakran kevésbé kiszámítható.
Jellemző genitivus singularis: -ae · Többnyire nőnemű főnevek.
Mintaszó: via, viae, f. — út. A szótő: viā-.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | via | viae |
| Accusativus | viam | viās |
| Genitivus | viae | viārum |
| Dativus | viae | viīs |
| Ablativus | viā | viīs |
Figyeld meg: a singularis genitivus és dativus alakja egyaránt viae. A többes szám genitivusa -ārum, a dativusé és ablativusé -īs.
További példák a szókincsedből: casa, casa, -ae, f. (kunyhó), vīta, vītae, f. (élet), familia, familiae, f. (család).
Jellemző genitivus singularis: -ī · Hímnemű alakok: gyakran -us vagy -er; semlegesneműek: -um.
Hímnemű mintaszó: servus, servī, m. — rabszolga, szolga.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | servus | servī |
| Accusativus | servum | servōs |
| Genitivus | servī | servōrum |
| Dativus | servō | servīs |
| Ablativus | servō | servīs |
Semlegesnemű mintaszó: bellum, bellī, n. — háború.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | bellum | bella |
| Accusativus | bellum | bella |
| Genitivus | bellī | bellōrum |
| Dativus | bellō | bellīs |
| Ablativus | bellō | bellīs |
Neutrum szabály: a semlegesnemű főnevek nominativusa és accusativusa mindig azonos; többes számban a II. deklinációban mindkettő -a végű. Hímnemű -er végű példa: puer, puerī, m. — fiú; az ager, agrī szóban az e kiesik a szótőből.
További példák a szókincsedből: dominus (úr), servus (szolga), verbum (szó), oppidum (város), auxilium (segítség).
Jellemző genitivus singularis: -is · Mindhárom nem előfordul; a nominativus alakja sokféle lehet.
Hímnemű mintaszó: rēx, rēgis, m. — király. A szótő a genitivusból: rēg-.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | rēx | rēgēs |
| Accusativus | rēgem | rēgēs |
| Genitivus | rēgis | rēgum |
| Dativus | rēgī | rēgibus |
| Ablativus | rēge | rēgibus |
Semlegesnemű mintaszó: corpus, corporis, n. — test.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | corpus | corpora |
| Accusativus | corpus | corpora |
| Genitivus | corporis | corporum |
| Dativus | corporī | corporibus |
| Ablativus | corpore | corporibus |
Neutrum szabály: a semlegesnemű főneveknél a nominativus és az accusativus mindig azonos. Többes számban a mássalhangzós tövűek végződése általában -a; az erős i-tövű semlegesneműeké -ia. A III. deklináció i-tövű főneveinek két csoportját különböztetjük meg.
A gyenge i-tövűek többnyire hím- vagy nőneműek. Ragozásuk alapvetően a mássalhangzós tövű főnevek mintáját követi; a jellegzetes eltérés a genitivus pluralis -ium végződése az általános -um helyett.
Felismerésük – két gyakori szabály:
Minták: cīvis, cīvis, m./f. — polgár; urbs, urbis, f. — város.
| Eset | Singularis: cīvis | Pluralis: cīvis | Singularis: urbs | Pluralis: urbs |
|---|---|---|---|---|
| Nominativus | cīvis | cīvēs | urbs | urbēs |
| Accusativus | cīvem | cīvēs | urbem | urbēs |
| Genitivus | cīvis | cīvium | urbis | urbium |
| Dativus | cīvī | cīvibus | urbī | urbibus |
| Ablativus | cīve | cīvibus | urbe | urbibus |
Jegyezd meg: a gyenge i-tövűek singularis ablativusa rendszerint -e (cīve, urbe), a pluralis genitivusa viszont -ium (cīvium, urbium). A gyenge i-tövűség tehát nem azt jelenti, hogy minden esetben megjelenik az i hang.
Az erős i-tövű főnevek ebben az alaptípusban semlegesneműek. Ide tartoznak különösen az -e, -al és -ar végű III. deklinációs semlegesnemű főnevek.
Az erős i-tő három jellegzetes végződése:
Mintaszó: mare, maris, n. — tenger. A szótári alakban a nominativus végződése -e, a genitivusé -is.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | mare | maria |
| Accusativus | mare | maria |
| Genitivus | maris | marium |
| Dativus | marī | maribus |
| Ablativus | marī | maribus |
A három fontos különbség: a singularis ablativus -ī (marī), a pluralis nominativus és accusativus -ia (maria), a pluralis genitivus pedig -ium (marium). A pluralis dativus és ablativus végződése -ibus (maribus).
További erős i-tövű példák: animal, animālis, n. — állat; exemplar, exemplāris, n. — példa, példány. Ragozásuk ugyanezt az erős i-tövű mintát követi: animalia, animālium; exemplāria, exemplārium.
További példák a szókincsedből: urbs, urbis, f. (város; gyenge i-tövű), cīvis, cīvis, m./f. (polgár; gyenge i-tövű), mare, maris, n. (tenger; erős i-tövű), mors, mortis, f. (halál; mássalhangzós tövű), nōmen, nōminis, n. (név; mássalhangzós tövű), pater, patris, m. (apa; mássalhangzós tövű).
Jellemző genitivus singularis: -ūs · Többnyire hímnemű, de nőnemű és semlegesnemű főnevek is vannak.
Nőnemű mintaszó: manus, manūs, f. — kéz.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | manus | manūs |
| Accusativus | manum | manūs |
| Genitivus | manūs | manuum |
| Dativus | manuī (manū) | manibus |
| Ablativus | manū | manibus |
Semlegesnemű mintaszó: cornū, cornūs, n. — szarv.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | cornū | cornua |
| Accusativus | cornū | cornua |
| Genitivus | cornūs | cornuum |
| Dativus | cornū | cornibus |
| Ablativus | cornū | cornibus |
Figyeld meg: a IV. deklináció semlegesnemű főneveinek pluralis nominativusa és accusativusa -ua. A manus nőnemű, hiába IV. deklinációs.
További példák a szókincsedből: currus, currūs, m. (diadalszekér), exercitus, exercitūs, m. (hadsereg), spīritus, spīritūs, m. (lélek).
Jellemző genitivus singularis: -ēī · A főnevek többsége nőnemű; a diēs többnyire hímnemű.
Mintaszó: rēs, reī, f. — dolog, ügy.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | rēs | rēs |
| Accusativus | rem | rēs |
| Genitivus | reī | rērum |
| Dativus | reī | rēbus |
| Ablativus | rē | rēbus |
Figyeld meg: a singularis genitivus és dativus alakja egyaránt reī. Az diēs, diēī, m. (nap) ugyanezt a ragozási mintát követi.
A latinban gyakoriak a háromvégű melléknevek. Szótári alakjuk a három nyelvtani nemet külön végződéssel mutatja: hímnem -us, nőnem -a, semlegesnem -um. Például: multus, -a, -um — sok.
A hímnemű alak általában a II., a nőnemű az I., a semlegesnemű pedig a II. deklináció szerint ragozódik.
A jelzőt a jelzett szóval nemben, számban és esetben egyeztetjük. Nem a deklinációknak kell egyezniük: a főnév és a melléknév gyakran különböző deklináció szerint ragozódik.
Az alábbi példákban a populus és a vicus hímnemű, II. deklinációs főnév. Az incola I. deklinációs, de hímnemű főnév, ezért hímnemű melléknév áll mellette: incola Rōmānus.
| Singularis | |||
|---|---|---|---|
| Eset | populus Rōmānus | vīcus noster | incola Rōmānus |
| Nominativus | populus Rōmānus | vīcus noster | incola Rōmānus |
| Accusativus | populum Rōmānum | vīcum nostrum | incolam Rōmānum |
| Genitivus | populī Rōmānī | vīcī nostrī | incolae Rōmānī |
| Dativus | populō Rōmānō | vīcō nostrō | incolae Rōmānō |
| Ablativus | populō Rōmānō | vīcō nostrō | incolā Rōmānō |
| Pluralis | |||
|---|---|---|---|
| Eset | populus Rōmānus | vīcus noster | incola Rōmānus |
| Nominativus | populī Rōmānī | vīcī nostrī | incolae Rōmānī |
| Accusativus | populōs Rōmānōs | vīcōs nostrōs | incolās Rōmānōs |
| Genitivus | populōrum Rōmānōrum | vīcōrum nostrōrum | incolārum Rōmānōrum |
| Dativus | populīs Rōmānīs | vīcīs nostrīs | incolīs Rōmānīs |
| Ablativus | populīs Rōmānīs | vīcīs nostrīs | incolīs Rōmānīs |
Vannak olyan háromvégű melléknevek is, amelyek hímnemű alakja -er-re végződik, nőnemű alakjuk -a, semlegesnemű alakjuk pedig -um végű. Az -er végződésben az e kieshet; hogy megmarad-e, azt a szótári alakból lehet megállapítani.
A tankönyvi példa: noster, nostra, nostrum — a miénk. A hímnemű nominativus singularisban megmarad az e (noster), a többi alakban a tő nostr-: nostrum, nostrī, nostrō.
A birtokos névmás a latin mondatban jelző vagy az összetett állítmány névszói része lehet. Magyarra a birtokos személyjel segítségével fordítjuk.
| Személy | Singularis | Pluralis | Jelentés |
|---|---|---|---|
| 1. | meus, mea, meum | noster, nostra, nostrum | enyém, az én …m; miénk, a mi …nk |
| 2. | tuus, tua, tuum | vester, vestra, vestrum | tiéd, a te …d; tiétek, a ti …tek |
| 3. | suus, sua, suum | suus, sua, suum | övé, az ő …je; övék, az ő …jük |
A birtokos névmásokat az I. és a II. deklinációban ragozzuk, és a birtok nemével, számával és esetével egyeztetjük. A birtokos személye, illetve neme nem határozza meg a névmás alakját.
Példák: mea prōvincia — az én tartományom; poēta noster — a mi költőnk.
A III. deklinációs melléknevek lehetnek kétvégűek vagy egyvégűek. A kétvégű melléknevek hím- és nőnemű nominativusa -is, semlegesnemű nominativusa -e végű. A szótár a típust rendszerint a 2 számmal jelöli. Példa: terribilis, -e — rettenetes.
Ezek a melléknevek a III. deklináció szerint ragozódnak, és szinte mindig erős i-tövűek.
| Singularis | |||
|---|---|---|---|
| Eset | Hímnem | Nőnem | Semlegesnem |
| Nominativus | terribilis | terribilis | terribile |
| Accusativus | terribilem | terribilem | terribile |
| Genitivus | terribilis | terribilis | terribilis |
| Dativus | terribilī | terribilī | terribilī |
| Ablativus | terribilī | terribilī | terribilī |
| Pluralis | |||
|---|---|---|---|
| Eset | Hímnem | Nőnem | Semlegesnem |
| Nominativus | terribilēs | terribilēs | terribilia |
| Accusativus | terribilēs | terribilēs | terribilia |
| Genitivus | terribilium | terribilium | terribilium |
| Dativus | terribilibus | terribilibus | terribilibus |
| Ablativus | terribilibus | terribilibus | terribilibus |
Példák jelzett szóval: avunculus terribilis — rettenetes nagybácsi; īra terribilis — rettenetes harag; bellum terribile — rettenetes háború.
Az egyvégű melléknevek nominativus singularis alakja mindhárom nemben azonos. A szótári alakban a nominativus után zárójelben megadjuk a singularis genitivust is, hogy a szótő egyértelműen felismerhető legyen. Példa: fēlīx (fēlīcis) — szerencsés, boldog.
A szótőhöz a genitivus singularis végződését, az -is-t levágva jutunk: fēlīcis → fēlīc-.
| Singularis | |||
|---|---|---|---|
| Eset | Hímnem | Nőnem | Semlegesnem |
| Nominativus | fēlīx | fēlīx | fēlīx |
| Accusativus | fēlīcem | fēlīcem | fēlīx |
| Genitivus | fēlīcis | fēlīcis | fēlīcis |
| Dativus | fēlīcī | fēlīcī | fēlīcī |
| Ablativus | fēlīcī | fēlīcī | fēlīcī |
| Pluralis | |||
|---|---|---|---|
| Eset | Hímnem | Nőnem | Semlegesnem |
| Nominativus | fēlīcēs | fēlīcēs | fēlīcia |
| Accusativus | fēlīcēs | fēlīcēs | fēlīcia |
| Genitivus | fēlīcium | fēlīcium | fēlīcium |
| Dativus | fēlīcibus | fēlīcibus | fēlīcibus |
| Ablativus | fēlīcibus | fēlīcibus | fēlīcibus |
Példák jelzett szóval: avunculus fēlīx — szerencsés nagybácsi; terra fēlīx — szerencsés föld; oppidum fēlīx — szerencsés város.
Az is, ea, id eredetileg rámutató, illetve visszautaló (determinativus) névmás: olyan személyre vagy dologra utal, amelyről a szövegben már szó esett. Sokszor a magyar az, amaz jelentésének felel meg.
Gyakran a harmadik személyű személyes névmás szerepét is betölti, mert a latinban nincs külön, önálló harmadik személyű személyes névmás. Ilyenkor jelentése a szövegkörnyezettől függően: ő, őt, neki, tőle, illetve többes számban ők, őket, nekik.
A névmás ragozása nagyrészt az I. és II. deklináció mintáját követi, de két fontos eltérést érdemes megjegyezni:
Ezeket a végződéseket névmási genitivusnak és névmási dativusnak nevezzük. Az is, ea, id névmásban ezek az alakok mindhárom nemben azonosak: ēius, illetve eī.
| Eset | Masculinum | Femininum | Neutrum |
|---|---|---|---|
| Nominativus | is | ea | id |
| Accusativus | eum | eam | id |
| Genitivus | ēius | ēius | ēius |
| Dativus | eī | eī | eī |
| Ablativus | eō | eā | eō |
| Eset | Masculinum | Femininum | Neutrum |
|---|---|---|---|
| Nominativus | iī ~ eī | eae | ea |
| Accusativus | eōs | eās | ea |
| Genitivus | eōrum | eārum | eōrum |
| Dativus | eīs ~ iīs | eīs ~ iīs | eīs ~ iīs |
| Ablativus | eīs ~ iīs | eīs ~ iīs | eīs ~ iīs |
Egyes esetekben két alakváltozat is használatos. A iī ~ eī, illetve az eīs ~ iīs alakok között nincs jelentésbeli különbség. A pluralis dativus és ablativus alakja azonos.
A latin mondatban a jelző (attributum) vagy az értelmező (appositio) nem mindig egy személy állandó tulajdonságát nevezi meg. Előfordul, hogy azt mutatja meg, milyen állapotban, milyen szerepben vagy milyen életkorban van az illető a cselekvés idején.
Az ilyen szerkezetek a mondat állítmányához is kapcsolódnak. Magyarra gyakran határozóval fordítjuk őket: például egyedül, dühösen, öregkorában vagy consulként.
Az attributum praedicativum melléknév vagy melléknévi szerepű szó. A jelzett személy vagy dolog valamely, a cselekvés idején fennálló állapotát, tulajdonságát fejezi ki.
Amūlius … sōlus rēgnāvit.
Amulius … egyedül uralkodott.
sōlus – „egyedül”: azt fejezi ki, milyen körülmények között uralkodott Amulius.
Īrātus Rōmulus eum interfēcit.
Romulus haragjában megölte őt.
īrātus – „feldühödve, haragos állapotban”: Romulusnak a cselekvés idején fennálló állapotát jelöli.
Az appositio praedicativa főnévvel fejezi ki ugyanezt: megmutatja, hogy valaki milyen szerepben, minőségben vagy életszakaszban volt a cselekvés idején.
Pater senex nōn eadem facit, quae puer fēcit.
Az apa öregkorában nem ugyanazokat a dolgokat teszi, amelyeket fiúként tett.
senex – „öregen, öregkorában”: az apa életkorát, akkori állapotát jelöli.
puer – „fiúként, gyermekkorában”: arra utal, milyen életszakaszában tette korábban ezeket a dolgokat.
Cicerō cōnsul Catilīnam ex urbe expulit.
Cicero consulként elűzte Catilinát a városból.
cōnsul – „consulként”: Cicero cselekvés idején betöltött tisztségét, szerepét nevezi meg.
A latin szótári alakok a nyelvtanítás hosszú hagyományán alapulnak. Ez a kialakult forma éppen annyi információt tartalmaz, amennyi a szó teljes alaktani rendszerének képzéséhez szükséges. Egyik elemét sem érdemes elhagyni vagy leegyszerűsíteni: mindegyikre szükségünk van. Ezért a latin szavakat mindig a teljes szótári alakjukkal együtt tanuljuk meg.
A latin ige szótári alakja négy részből áll. Például: nōminō – nōmināre – nōmināvī – nōminātum.
| Sorszám | Szótári elem | Mit mutat? |
|---|---|---|
| 1. | nōminō | Praesens imperfectum, egyes szám első személy: „nevezek”. |
| 2. | nōmināre | Infinitivus, vagyis főnévi igenév: „nevezni”. |
| 3. | nōmināvī | Praesens perfectum, egyes szám első személy: „neveztem”. |
| 4. | nōminātum | Supinum, amelynek itt megadott alakja célhatározói értelemben használható. |
A második elem az infinitivus (in + finitivus, azaz „meghatározatlan”). Az infinitivus olyan igei alak, amelynek nincs igeideje, módja, száma és személye. A magyar főnévi igenévnek felel meg, amelyet a -ni képzővel alkotunk.
A negyedik elem a supinum, egy főnévi igenévhez hasonló igei alak. A szótárak általában a -um végű alakját adják meg. Előfordul azonban, hogy a szótár nem ezt, hanem a supinumból képzett, -us végű melléknévi igenevet tünteti fel.
A latin igéket négy ragozási osztályba, azaz coniugatióba soroljuk. A második szótári alak, az infinitivus végződése alapján különböztetjük meg őket. A szótárak ezt az osztályt rendszerint egy számmal jelölik.
| Coniugatio | Infinitivus végződése | Példa |
|---|---|---|
| I. | -āre | nōminō 1 → nōminō, nōmināre |
| II. | -ēre | habeō 2 → habeō, habēre |
| III. | -ere | vīvō 3 → vīvō, vīvere |
| IV. | -īre | veniō 4 → veniō, venīre |
A négy osztályban az igék többsége szabályosan viselkedik. Például az I. coniugatióban a nōminō 1 teljes szótári alakja nōminō, nōmināre, nōmināvī, nōminātum; hasonló a laudō 1 is: laudō, laudāre, laudāvī, laudātum.
Vannak azonban olyan igék, amelyek valamelyik szótári alakja eltér a megszokott mintától. Ilyenkor a coniugatio száma után a szótár a rendhagyó alakot is feltünteti. Például: stō 1, stetī, stātūrus.
A latin igének három alapvető töve van: az imperfectum, a perfectum és a supinum töve. Ezek közül az imperfectum és a perfectum tőből képezzük az ige ragozott alakjait; a supinum tövéből többek között melléknévi igenevek származnak.
A cselekvő igék ragozásának egyik alapelve, hogy az imperfectum tőből képezzük az imperfectum alakokat, a perfectum tőből pedig a perfectum alakokat. Ahhoz tehát, hogy az igét helyesen tudjuk ragozni, meg kell tanulnunk a szótári alakból felismerni a töveket.
Az I., II. és IV. coniugatióban az imperfectum tövet a második szótári alakból, vagyis az infinitivusból kapjuk meg: egyszerűen elhagyjuk a -re végződést.
A III. coniugatióban nem az infinitivusból indulunk ki, mert annak hangalaki változásai miatt nem mindig egyértelmű a tő. Ilyenkor az első szótári alakból indulunk ki, és levágjuk róla az egyes szám első személyű -ō ragot.
Így az I. coniugatióban -ā-, a II.-ban -ē-, a III.-ban mássalhangzós, -i- vagy -u- tövet, a IV.-ben pedig -ī- tövet kapunk. Az így meghatározott imperfectum tőhöz kapcsoljuk a személyragokat.
A praesens imperfectum a magyar jelen időnek felel meg. Az ige imperfectum tövéhez kapcsolódnak a személyragok, ezek jelölik a cselekvő személyét és számát.
A III. coniugatióban, a mássalhangzóra végződő tövű igéknél a második személytől kezdve kötőhang jelenik meg a tő és a személyrag között. Ez a kötőhang általában -i-, a többes szám harmadik személyében azonban -u-.
| Szám | Személy | Rag |
|---|---|---|
| Singularis | 1. személy | -ō / -m |
| 2. személy | -s | |
| 3. személy | -t | |
| Pluralis | 1. személy | -mus |
| 2. személy | -tis | |
| 3. személy | -nt |
Az alábbi táblázatban a négy coniugatio szabályos praesens imperfectum alakjait látod. A III. coniugatiót két példával mutatjuk be: egy mássalhangzós tövű igével (vīvō) és egy -i- tövű igével (capiō).
| Szám, személy | I. nōminō | II. habeō | III. vīvō | III. capiō | IV. veniō |
|---|---|---|---|---|---|
| Singularis 1. | nōminō | habeō | vīvō | capiō | veniō |
| Singularis 2. | nōminās | habēs | vīvis | capis | venīs |
| Singularis 3. | nōminat | habet | vīvit | capit | venit |
| Pluralis 1. | nōmināmus | habēmus | vīvimus | capimus | venīmus |
| Pluralis 2. | nōminātis | habētis | vīvitis | capitis | venītis |
| Pluralis 3. | nōminant | habent | vīvunt | capiunt | veniunt |
A létige ragozása – ahogyan sok más nyelvben is – eltér a szabályos igékétől. A sum, esse, fuī praesens imperfectum alakjai a következők:
| Szám | 1. személy | 2. személy | 3. személy |
|---|---|---|---|
| Singularis | sum | es | est |
| Pluralis | sumus | estis | sunt |
A praesens perfectum többnyire egyszeri, befejezett cselekvést fejez ki. A múltban lezajlott és lezárt eseményt praesens perfectum historicumnak nevezzük; a múltban lezajlott, de a jelenben is érvényes állapotot eredményező cselekvés neve praesens perfectum logicum. Magyarra rendszerint múlt idővel fordítjuk.
A perfectum tövet az ige harmadik szótári alakjából kapjuk meg: elhagyjuk a szó végén álló -ī-t. Az így kapott perfectum tőhöz kapcsoljuk a praesens perfectum saját személyragjait.
| Coniugatio | Harmadik szótári alak | Perfectum tő |
|---|---|---|
| I. | rēgnāvī | rēgnāv- |
| II. | praebuī | praebu- |
| III. | expulī | expul- |
| IV. | invēnī | invēn- |
A praesens perfectum és általában a perfectum alakok képzésében nincs eltérés a négy coniugatio között.
| Szám | Személy | Személyrag |
|---|---|---|
| Singularis | 1. személy | -ī |
| 2. személy | -istī | |
| 3. személy | -it | |
| Pluralis | 1. személy | -imus |
| 2. személy | -istis | |
| 3. személy | -ērunt vagy -ēre |
A pluralis harmadik személyében a -ērunt és a -ēre végződés között nincs jelentésbeli különbség.
A perfectum tőhöz a fenti személyragokat kapcsoljuk. A táblázat a tankönyv négy példájának teljes ragozását mutatja.
| Szám, személy | I. rēgnāvī | II. praebuī | III. expulī | IV. invēnī |
|---|---|---|---|---|
| Singularis 1. | rēgnāvī | praebuī | expulī | invēnī |
| Singularis 2. | rēgnāvistī | praebuistī | expulistī | invēnistī |
| Singularis 3. | rēgnāvit | praebuit | expulit | invēnit |
| Pluralis 1. | rēgnāvimus | praebuimus | expulimus | invēnimus |
| Pluralis 2. | rēgnāvistis | praebuistis | expulistis | invēnistis |
| Pluralis 3. | rēgnāvērunt rēgnāvēre | praebuērunt praebuēre | expulērunt expulēre | invēnērunt invēnēre |
A praeteritum imperfectum olyan múltbeli cselekvést jelöl, amely a múltban éppen folyamatban volt, vagy ismétlődően, rendszeresen megtörtént. Magyarra rendszerint múlt idővel fordítjuk.
A praeteritum imperfectum alakja az imperfectum tő + időjel + személyrag elemeiből áll. Az időjel az I. és II. coniugatióban -bā-, a III. és IV. coniugatióban -ēbā-.
| Coniugatio | Időjel | Példa |
|---|---|---|
| I. | -bā- | clāmā-bā-m |
| II. | -bā- | tenē-bā-m |
| III. | -ēbā- | trah-ēbā-m, capi-ēbā-m |
| IV. | -ēbā- | veni-ēbā-m |
Az egyes szám első személyében a személyrag -m. A többi személy ragja: -s, -t, -mus, -tis, -nt.
| Szám | Személy | Személyrag |
|---|---|---|
| Singularis | 1. személy | -m |
| 2. személy | -s | |
| 3. személy | -t | |
| Pluralis | 1. személy | -mus |
| 2. személy | -tis | |
| 3. személy | -nt |
A táblázat az I. coniugatióból a clāmō, a II.-ból a teneō, a III.-ból a trahō és a capiō, a IV.-ből pedig a veniō igét mutatja be.
| Szám, személy | I. clāmō | II. teneō | III. trahō | III. capiō | IV. veniō |
|---|---|---|---|---|---|
| Singularis 1. | clāmābam | tenēbam | trahēbam | capiēbam | veniēbam |
| Singularis 2. | clāmābās | tenēbās | trahēbās | capiēbās | veniēbās |
| Singularis 3. | clāmābat | tenēbat | trahēbat | capiēbat | veniēbat |
| Pluralis 1. | clāmābāmus | tenēbāmus | trahēbāmus | capiēbāmus | veniēbāmus |
| Pluralis 2. | clāmābātis | tenēbātis | trahēbātis | capiēbātis | veniēbātis |
| Pluralis 3. | clāmābant | tenēbant | trahēbant | capiēbant | veniēbant |
A sum, esse, fuī létige praeteritum imperfectum alakjai rendhagyóak, ezért külön kell őket megtanulni:
| Szám | 1. személy | 2. személy | 3. személy |
|---|---|---|---|
| Singularis | eram | erās | erat |
| Pluralis | erāmus | erātis | erant |
A praeteritum perfectum viszonyított igeidő: azt fejezi ki, hogy egy cselekvés egy másik múltbeli eseménynél – például a praeteritum imperfectumnál vagy a praesens perfectumnál – korábban történt. Önmagában ritkán használjuk, mert jelentése egy másik múltbeli eseményhez kapcsolódik.
Magyarra múlt idővel fordítjuk. Az előidejűséget a fordításban olyan szavakkal érzékeltethetjük, mint az „előbb” vagy a „korábban”.
A praeteritum perfectum képzése: perfectum tő + a létige praeteritum imperfectumának alakjai.
A személyragok helyett tehát a sum, esse, fuī létige megfelelő múlt idejű alakjai kapcsolódnak a perfectum tőhöz:
| Szám | 1. személy | 2. személy | 3. személy |
|---|---|---|---|
| Singularis | -eram | -erās | -erat |
| Pluralis | -erāmus | -erātis | -erant |
A négy coniugatio alakjait az adott ige perfectum tövéhez kapcsoljuk. A példák: clāmāv-, tenu-, trax- és vēn-.
| Szám, személy | I. clāmāvī | II. tenuī | III. traxī | IV. vēnī |
|---|---|---|---|---|
| Singularis 1. | clāmāveram | tenueram | traxeram | vēneram |
| Singularis 2. | clāmāverās | tenuerās | traxerās | vēnerās |
| Singularis 3. | clāmāverat | tenuerat | traxerat | vēnerat |
| Pluralis 1. | clāmāverāmus | tenuerāmus | traxerāmus | vēnerāmus |
| Pluralis 2. | clāmāverātis | tenuerātis | traxerātis | vēnerātis |
| Pluralis 3. | clāmāverant | tenuerant | traxerant | vēnerant |
A létige praeteritum perfectuma a fueram, fuerās, fuerat, fuerāmus, fuerātis, fuerant alakokból áll.
| Szám | 1. személy | 2. személy | 3. személy |
|---|---|---|---|
| Singularis | fueram | fuerās | fuerat |
| Pluralis | fuerāmus | fuerātis | fuerant |
A latin vonatkozó névmás alapalakjai: quī, quae, quod. A névmás hímnemű, nőnemű és semlegesnemű alakjait az alábbi táblázat foglalja össze, egyes és többes számban.
| Szám, eset | Masculinum | Femininum | Neutrum |
|---|---|---|---|
| Singularis | |||
| Nominativus | quī | quae | quod |
| Accusativus | quem | quam | quod |
| Genitivus | cuius | cuius | cuius |
| Dativus | cui | cui | cui |
| Ablativus | quō | quā | quō |
| Pluralis | |||
| Nominativus | quī | quae | quae |
| Accusativus | quōs | quās | quae |
| Genitivus | quōrum | quārum | quōrum |
| Dativus | quibus | quibus | quibus |
| Ablativus | quibus | quibus | quibus |
Az ógörög nyelvtani anyag külön témakörökbe rendezve található. A kategóriák lenyithatók, az egyes tananyagok pedig önálló egységként tanulhatók. Az itt feldolgozott példák az attikai görög névszóragozását és hangsúlyozását mutatják be.
A görög névszók mondatbeli szerepét a szó végéhez kapcsolódó ragok jelölik. A főnevekhez tartozó névelők, melléknevek, számnevek és névmások többnyire egyeztethetők a főnévvel nemben, számban és esetben.
A görög névszóragozás hagyományosan három deklinációra oszlik:
Az első deklináció az α-tövű, a második az ο-tövű, a harmadik pedig a mássalhangzó- és egyéb tövű névszókat foglalja magában. A mostani tananyag az első két deklináció példáit részletezi.
A mostani táblázatok négy esetet használnak:
Az eseteket a hagyományos latin elnevezésükkel szokás említeni. Fontos azonban, hogy egy-egy görög eset jóval több jelentést fejezhet ki, mint a neki megfelelő magyar eset. Különösen a genitivus és a dativus használható a magyar birtokos, illetve részes esettől eltérő jelentésekben is.
Az első deklináció az α-tövű névszókat foglalja magában. A tankönyvi áttekintés négy csoportot különít el:
A mostani oldalak részletes ragozási mintát az η-végű és a tiszta α-tövű nőneműekhez adnak.
Mintaszó: ὀργή – harag. Az α-tő magánhangzója egyes számban ebben a csoportban η-vá válik.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ὀργή | ὀργαί |
| Accusativus | ὀργήν | ὀργάς |
| Genitivus | ὀργῆς | ὀργῶν |
| Dativus | ὀργῇ | ὀργαῖς |
A mintában az α-tő magánhangzója egyes számban η alakban jelenik meg.
A tiszta α-tövű nőnemű főnevek közé tartoznak többek között az -εα, -ια és -ρα végű alakok. A tankönyvi példa a ἡ κακὴ ἀναρχία – „a rossz anarchia” kifejezés.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ἡ κακὴ ἀναρχία | αἱ κακαὶ ἀναρχίαι |
| Accusativus | τὴν κακὴν ἀναρχίαν | τὰς κακὰς ἀναρχίας |
| Genitivus | τῆς κακῆς ἀναρχίας | τῶν κακῶν ἀναρχιῶν |
| Dativus | τῇ κακῇ ἀναρχίᾳ | ταῖς κακαῖς ἀναρχίαις |
Az η-végű és a tiszta α-tövű nőneműek végződései a következőképpen foglalhatók össze:
| Eset | Singularis · η-végű | Singularis · tiszta α | Pluralis |
|---|---|---|---|
| Nominativus | -η | -α | -αι |
| Accusativus | -ην | -αν | -ας |
| Genitivus | -ης | -ας | -ῶν |
| Dativus | -ῃ | -ᾳ | -αις |
A második deklináció egyik jellegzetes csoportját az -ος végű hímnemű főnevek alkotják.
Mintaszó: κόσμος – világ. A szó hangsúlya a második szótagon van.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | κόσμος | κόσμοι |
| Accusativus | κόσμον | κόσμους |
| Genitivus | κόσμου | κόσμων |
| Dativus | κόσμῳ | κόσμοις |
További mintaszó: ἄνθρωπος – ember. Ez harmadéles névszó, ezért bizonyos alakokban a hangsúly a második szótagra kerül át.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ἄνθρωπος | ἄνθρωποι |
| Accusativus | ἄνθρωπον | ἀνθρώπους |
| Genitivus | ἀνθρώπου | ἀνθρώπων |
| Dativus | ἀνθρώπῳ | ἀνθρώποις |
A második deklináció semlegesnemű főneveinek nominativusa és accusativusa mind egyes, mind többes számban megegyezik.
Mintaszó: τὸ καλόν – szépség, „a szép”.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | τὸ καλόν | τὰ καλά |
| Accusativus | τὸ καλόν | τὰ καλά |
| Genitivus | τοῦ καλοῦ | τῶν καλῶν |
| Dativus | τῷ καλῷ | τοῖς καλοῖς |
| Eset | Singularis · hímnem | Singularis · semlegesnem | Pluralis · hímnem | Pluralis · semlegesnem |
|---|---|---|---|---|
| Nominativus | -ος | -ον | -οι* | -α* |
| Accusativus | -ον | -ον | -ους | -α* |
| Genitivus | -ου | -ου | -ων | -ων |
| Dativus | -ῳ | -ῳ | -οις** | -οις** |
* Az -οι és az -α rövid. ** Az -οις hosszú.
A görög névszóragozás három deklinációból áll. A III. deklináción belül a tananyag a következő tövcsoportokat különíti el:
A jelenlegi tananyag a mássalhangzó-tövűek általános végződéseit, valamint a ν- és a κ-, γ-, χ-tövű példákat mutatja be.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | -ς vagy tőhangzó | -ες |
| Accusativus | -ν vagy -α* | -ας* |
| Genitivus | -ος | -ων |
| Dativus | -ι | -σι(ν)** |
* Az -α és az -ας rövid. ** A mozgó ν mássalhangzó előtt nem jelenik meg.
A példák szótöve ἀγων- („verseny”) és δαιμον- („istenség”).
| Eset | ἀγών · Singularis | ἀγών · Pluralis | δαίμων · Singularis | δαίμων · Pluralis |
|---|---|---|---|---|
| Nominativus | ἀγών | ἀγῶνες | δαίμων | δαίμονες |
| Accusativus | ἀγῶνα | ἀγῶνας | δαίμονα | δαίμονας |
| Genitivus | ἀγῶνος | ἀγώνων | δαίμονος | δαιμόνων |
| Dativus | ἀγῶνι | ἀγῶσι(ν) | δαίμονι | δαίμοσι(ν) |
A pluralis dativusban a tővégi ν a -σι(ν) előtt kiesik: ἀγών-σι(ν) → ἀγῶσι(ν), illetve δαίμον-σι(ν) → δαίμοσι(ν). A mozgó ν a pluralis dativusban is megjelenhet.
Ezeknél a töveknél a tővégi veláris mássalhangzó és a σ együtt külön alakot hoz létre.
Mintaszó: αἴξ – kecske; szótöve: αἰγ-.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | αἰγ-ς → αἴξ | αἰγ-ες |
| Accusativus | αἰγ-α | αἰγ-ας |
| Genitivus | αἰγ-ός | αἰγ-ῶν |
| Dativus | αἰγ-ί | αἰξί(ν) < αἰγ-σί(ν) |
Másik mintaszó: γυνή – nő; szótöve: γυναικ-.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | γυνή* | γυναικ-ες |
| Accusativus | γυναικ-α | γυναικ-ας |
| Genitivus | γυναικ-ός | γυναικ-ῶν |
| Dativus | γυναικ-ί | γυναικ-σί(ν) → γυναιξί(ν) |
* A nominativus singularis γυνή rendhagyó alak.
Az I. deklináció négy csoportja közé tartoznak a hímnemű -ης és -ας végű főnevek is. A következő példák ezek ragozását mutatják be.
Mintaszó: ὁ δικαστής – bíró.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ὁ δικαστής | οἱ δικασταί |
| Accusativus | τὸν δικαστήν | τοὺς δικαστάς |
| Genitivus | τοῦ δικαστοῦ | τῶν δικαστῶν |
| Dativus | τῷ δικαστῇ | τοῖς δικασταῖς |
| Vocativus | ὦ δικαστά | — |
Az α-tő magánhangzója egyes számban η lesz. A nominativusban σ járul a tőhöz; az azonos végződések elkerülése érdekében a genitivus képzése a II. deklináció mintáját követi.
A Ἑρμῆς a Ἑρμέα-ς alakból jön létre összevonással.
| Eset | Alak |
|---|---|
| Nominativus | ὁ Ἑρμῆς |
| Accusativus | τὸν Ἑρμῆν |
| Genitivus | τοῦ Ἑρμοῦ |
| Dativus | τῷ Ἑρμῇ |
| Vocativus | ὦ Ἑρμῆ |
Mintaszó: ὁ νεανίας – ifjú.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ὁ νεανίας | οἱ νεανίαι |
| Accusativus | τὸν νεανίαν | τοὺς νεανίας |
| Genitivus | τοῦ νεανίου | τῶν νεανιῶν |
| Dativus | τῷ νεανίᾳ | τοῖς νεανίαις |
| Vocativus | ὦ νεανία | — |
A vocativus a nominativusszal egyező α-t kap: νεανίας → νεανία, δικαστής → δικαστά. Az összevont alakoknál viszont η jelenik meg: Ἑρμέα-ς → Ἑρμῆς, ὦ Ἑρμῆ.
A görög határozott névelő a főnévhez igazodik nemben, számban és esetben. Az alábbi táblázat a négy esetben mutatja be a hímnemű (m), nőnemű (f) és semlegesnemű (n) alakokat.
| Szám, eset | Hímnem (m) | Nőnem (f) | Semlegesnem (n) |
|---|---|---|---|
| Singularis | |||
| Nominativus | ὁ | ἡ | τό |
| Accusativus | τόν | τήν | τό |
| Genitivus | τοῦ | τῆς | τοῦ |
| Dativus | τῷ | τῇ | τῷ |
| Pluralis | |||
| Nominativus | οἱ | αἱ | τά |
| Accusativus | τούς | τάς | τά |
| Genitivus | τῶν | τῶν | τῶν |
| Dativus | τοῖς | ταῖς | τοῖς |
A tankönyv összefoglaló megjegyzése szerint a hímnemű és nőnemű nominativusi alakok – ὁ, ἡ, οἱ, αἱ – mind simulószók. Ugyanezek az alakok a hangsúlytalan szók példái között is szerepelnek a tananyagban.
A főnévhez kapcsolódó melléknév a főnévvel nemben, számban és esetben egyezik. A következő példák a hímnemű és nőnemű alakokat mutatják be.
Példa: ὁ καλὸς θεός – a szép isten.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ὁ καλὸς θεός | οἱ καλοὶ θεοί |
| Accusativus | τὸν καλὸν θεόν | τοὺς καλοὺς θεούς |
| Genitivus | τοῦ καλοῦ θεοῦ | τῶν καλῶν θεῶν |
| Dativus | τῷ καλῷ θεῷ | τοῖς καλοῖς θεοῖς |
A tiszta α-tövű nőnemű példában ugyanez az egyeztetés látható: ἡ κακὴ ἀναρχία – a rossz anarchia.
Az αὐτός alakjai a példában a hímnemű névelővel együtt szerepelnek. Jelentése: „ugyanaz”.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ὁ αὐτός | οἱ αὐτοί |
| Accusativus | τὸν αὐτόν | τοὺς αὐτούς |
| Genitivus | τοῦ αὐτοῦ | τῶν αὐτῶν |
| Dativus | τῷ αὐτῷ | τοῖς αὐτοῖς |
A névmás a főnévvel együtt is megjelenhet: ὁ αὐτὸς θεός – ugyanaz az isten.
| Eset | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| Nominativus | ὁ αὐτὸς θεός | οἱ αὐτοὶ θεοί |
| Accusativus | τὸν αὐτὸν θεόν | τοὺς αὐτοὺς θεούς |
| Genitivus | τοῦ αὐτοῦ θεοῦ | τῶν αὐτῶν θεῶν |
| Dativus | τῷ αὐτῷ θεῷ | τοῖς αὐτοῖς θεοῖς |
A οὗτος, αὕτη, τοῦτο jelentése: „ez”. A mutató névmás nem, szám és eset szerint változik.
| Szám, eset | Masculinum | Femininum | Neutrum |
|---|---|---|---|
| Singularis | |||
| Nominativus | οὗτος | αὕτη | τοῦτο |
| Accusativus | τοῦτον | ταύτην | τοῦτο |
| Genitivus | τούτου | ταύτης | τούτου |
| Dativus | τούτῳ | ταύτῃ | τούτῳ |
| Pluralis | |||
| Nominativus | οὗτοι | αὗται | ταῦτα |
| Accusativus | τούτους | ταύτας | ταῦτα |
| Genitivus | τούτων | τούτων | τούτων |
| Dativus | τούτοις | ταύταις | τούτοις |
A mutató névmás a névelős főnévi szerkezet előtt vagy után is állhat, de nem kerülhet a névelő és a főnév közé.
A ὅς, ἥ, ὅ vonatkozó névmás mindhárom nemben ragozható. Az alábbi táblázat az egyes és többes szám négy esetét mutatja be.
| Szám, eset | Masculinum | Femininum | Neutrum |
|---|---|---|---|
| Singularis | |||
| Nominativus | ὅς | ἥ | ὅ |
| Accusativus | ὅν | ἥν | ὅ |
| Genitivus | οὗ | ἧς | οὗ |
| Dativus | ᾧ | ᾗ | ᾧ |
| Pluralis | |||
| Nominativus | οἵ | αἵ | ἅ |
| Accusativus | οὕς | ἅς | ἅ |
| Genitivus | ὧν | ὧν | ὧν |
| Dativus | οἷς | αἷς | οἷς |
A αὐτός, αὐτή, αὐτό a harmadik személyű személyes névmásként „ő”, „az” jelentésben használatos. A táblázat a három nemet, valamint az egyes és többes szám négy-négy esetét mutatja.
| Szám, eset | Masculinum | Femininum | Neutrum |
|---|---|---|---|
| Singularis | |||
| Nominativus | αὐτός | αὐτή | αὐτό |
| Accusativus | αὐτόν | αὐτήν | αὐτό |
| Genitivus | αὐτοῦ | αὐτῆς | αὐτοῦ |
| Dativus | αὐτῷ | αὐτῇ | αὐτῷ |
| Pluralis | |||
| Nominativus | αὐτοί | αὐταί | αὐτά |
| Accusativus | αὐτούς | αὐτάς | αὐτά |
| Genitivus | αὐτῶν | αὐτῶν | αὐτῶν |
| Dativus | αὐτοῖς | αὐταῖς | αὐτοῖς |
A τις, τι jelentése: „valaki”, illetve „valami”. Szótöve szintén τιν-; alakjai a kérdő névmáséhoz hasonlóak, de hangsúlyozásuk eltér.
| Eset | Masculinum / femininum | Neutrum |
|---|---|---|
| Singularis | ||
| Nominativus | τις | τι |
| Accusativus | τινά | τι |
| Genitivus | τινός | τινός |
| Dativus | τινί | τινί |
| Pluralis | ||
| Nominativus | τινές | τινά |
| Accusativus | τινάς | τινά |
| Genitivus | τινῶν | τινῶν |
| Dativus | τισί(ν) | τισί(ν) |
A τίς, τί jelentése: „ki?”, illetve „mi?”. A szótöve τιν-.
| Eset | Masculinum / femininum | Neutrum |
|---|---|---|
| Singularis | ||
| Nominativus | τίς | τί |
| Accusativus | τίνα | τί |
| Genitivus | τίνος | τίνος |
| Dativus | τίνι | τίνι |
| Pluralis | ||
| Nominativus | τίνες | τινά |
| Accusativus | τίνας | τινά |
| Genitivus | τίνων | τίνων |
| Dativus | τίσι(ν) | τίσι(ν) |
Az alábbi táblázat az első és második személyű személyes névmás egyes és többes számú alakjait foglalja össze.
| Eset | Én | Te | Mi | Ti |
|---|---|---|---|---|
| Nominativus | ἐγώ | σύ | ἡμεῖς | ὑμεῖς |
| Accusativus | ἐμέ / με* | σέ / σε* | ἡμᾶς | ὑμᾶς |
| Genitivus | ἐμοῦ / μου* | σοῦ / σου* | ἡμῶν | ὑμῶν |
| Dativus | ἐμοί / μοι* | σοί / σοι* | ἡμῖν | ὑμῖν |
* A rövid, simulószóként használt alak akkor használatos, ha a névmásra nem esik tartalmi hangsúly.
A névszó igyekszik megtartani a hangsúlyát azon a szótagon, amelyen a nominativus singularisban áll. Hogy az adott névszó hangsúlya hol található nominativusban, azt a szótári alak alapján kell megtanulnunk.
A hangsúly helye azonban nem minden esetben maradhat változatlan.
Ha a szó utolsó szótagja hosszúvá válik, a hangsúly nem maradhat a harmadik szótagon. Ilyenkor a második szótagra kerül át.
Az ἄνθρωπος harmadéles névszó. A genitivus -ου végződése hosszú, ezért a hangsúly a második szótagra kerül.
A véghangsúlyos névszók genitivus- és dativusalakjaiban a hangsúly a szó végén marad, és az utolsó szótagon circumflex hangsúly jelenik meg.
Ez a szabály csak az első két deklinációra érvényes.
A simulószó (encliticum) önálló hangsúlyjelet nem kap, ejtése alapszinten marad. Hangsúlyát az előtte álló szóhoz kapcsolja: a két szó a hangsúlyozás szempontjából egyetlen egységet alkot. A hangsúly átadása többféleképpen történhet.
A tankönyv a következő példákat mutatja:
A példák azt mutatják, hogy a simulószó hatására az előtte álló szó hangsúlya változatlan is maradhat, de bizonyos alakokban új hangsúlyjel is megjelenhet rajta.
A hangsúlytalan szó ejtése alapszinten marad, önálló hangsúlyjele nincs, és az előző szó hangsúlyozására sincs hatással.
A tankönyvi példák között a határozott névelő következő alakjai szerepelnek: ὁ, οἱ, ἡ, αἱ.
A nőnemű α-tövű névszók genitivus pluralisának hangsúlya mindig a szó végére kerül.
Az ige minden alakjában arra törekszik, hogy a hangsúly a szó végétől számítva a lehető legtávolabbra kerüljön, amennyire a görög hangsúlyszabályok ezt megengedik.
Ha az ige legalább három szótagú, és az utolsó szótag rövid, a hangsúly a harmadik szótagra kerül:
Ha az ige két vagy három szótagú, de az utolsó szótag hosszú, a hangsúly a második szótagon áll:
Az ἐστί rendszerint simulószó, ezért általában az előtte álló szóhoz kapcsolódik hangsúlyozás szempontjából.
Bizonyos esetekben az ἐστί mégsem adja át a hangsúlyt az előtte álló szónak, hanem előre vonja a hangsúlyt, és másodéles alakban jelenik meg. Ilyen kivétel például, ha az οὐκ tagadószó után áll:
A két szótagú simulószókra vonatkozó további szabályokat a tankönyv egy későbbi olvasmánya tárgyalja.
Az összevonás eredménye circumflex hangsúlyt kap:
A hangsúly éles marad:
A hangsúly ezen a magánhangzón változatlanul megmarad, a szó pedig a szótagok összevonása miatt harmadélesből másodélessé válik:
A kétszótagú simulószó bizonyos esetekben hangsúlyt ad át az előtte álló szónak.
A névszó igyekszik megtartani a hangsúlyát azon a helyen, ahol a nominativusban áll. A III. deklinációban azonban az esetvégződések növelhetik a szótagok számát, ezért a hangsúly helye vagy minősége megváltozhat.
Ha az utolsó előtti szótag hosszú, az utolsó pedig rövid, a másodéles hangsúly másodhajtotta – circumflex – válhat, amennyiben a hangsúlyszabályok ezt lehetővé teszik. Ez a szabály az igékre is kiterjed.
Ha ugyanahhoz a szóhoz hosszú végződés járul, a hangsúly nemcsak a helyén marad, hanem az éles hangsúlyt is megőrzi:
Az egyszótagú névszók genitivusban és dativusban a végződést hangsúlyozzák. Ha ez a végződés hosszú – például a pluralis genitivusban –, a hangsúly circumflex lesz.
Ugyanennek a szónak az accusativus alakja: αἶγα.
A γυνή, γυναικός („nő”, „asszony”) hangsúlyozása rendhagyó módon az egyszótagú szavak mintáját követi. A τίς, τί („ki?”, „mi?”) kérdő névmás viszont ettől is eltérő, rendhagyó hangsúlyozású.
A görög melléknév semlegesnemű alakjából névelő segítségével főnévi jelentésű kifejezés alkotható.
A καλός jelentése „szép”. A τὸ καλόν jelentheti „a szépet”, illetve elvont fogalomként „a szépséget”.
Többes számban a τὰ καλά jelentése: „a szép dolgok”.
Az egyes számú alak tehát elvont fogalmat fejez ki, a többes szám pedig az adott tulajdonsággal rendelkező dolgokat jelöli.
A görög jelen időt, a praesens imperfectumot az imperfectum tő és a cselekvő személyragok összekapcsolásával képezzük. A példában a tő: λεγ-.
| Szám, személy | Alak |
|---|---|
| Singularis 1. | λέγω |
| Singularis 2. | λέγεις |
| Singularis 3. | λέγει |
| Pluralis 1. | λέγομεν |
| Pluralis 2. | λέγετε |
| Pluralis 3. | λέγουσι(ν) |
| Személy | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| 1. | -ω | -ομεν |
| 2. | -εις* | -ετε |
| 3. | -ει* | -ουσι(ν) |
* A második személy egyes számú -εις, illetve a harmadik személy egyes számú -ει végződése egyaránt hosszú.
A jelen idejű főnévi igenév, az infinitivus imperfectus végződése -ειν.
Az -ειν végződés hosszú, ezért az infinitivus imperfectus hangsúlya mindig a második szótagon áll.
A tankönyv itt a felszólító mód második személyű alakjait mutatja be, egyes és többes számban.
| Ige | Singularis · 2. személy | Pluralis · 2. személy |
|---|---|---|
| λέγω | λέγε | λέγετε |
| φέρω | φέρε | φέρετε |
A létige jelen idejű alakjai eltérnek a szabályos igék ragozásától. A többes szám első személyében két alakváltozat is előfordul.
| Személy | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| 1. | εἰμί | ἐσμέν / εἰμέν |
| 2. | εἶ | ἐστέ |
| 3. | ἐστί | εἰσί(ν) |
Az εἶ kivételével a táblázat valamennyi alakja simulószóként viselkedik. A simulószók hangsúlyozásáról a Hangsúlyozás kategóriában található külön tananyag.
A magánhangzós tövű igék jelen idejű (praesens imperfectum) alakjaiban a tővégi magánhangzó és a személyrag első magánhangzója összeolvadhat. A tankönyvi példa az α-tövű ὁρά- – „lát”.
| Személy | Összevonás előtt | Összevont alak |
|---|---|---|
| Singularis 1. | ὁρά-ω | ὁρῶ |
| Singularis 2. | ὁρά-εις | ὁρᾷς |
| Singularis 3. | ὁρά-ει | ὁρᾷ |
| Pluralis 1. | ὁρά-ομεν | ὁρῶμεν |
| Pluralis 2. | ὁρά-ετε | ὁρᾶτε |
| Pluralis 3. | ὁρά-ουσι(ν) | ὁρῶσι(ν) |
| Személy | Összevonás előtt | Összevont alak |
|---|---|---|
| Singularis 1. | ὁρά-ομαι | ὁρῶμαι |
| Singularis 2. | ὁρά-ῃ | ὁρᾷ |
| Singularis 3. | ὁρά-εται | ὁρᾶται |
| Pluralis 1. | ὁρά-όμεθα | ὁρώμεθα |
| Pluralis 2. | ὁρά-εσθε | ὁρᾶσθε |
| Pluralis 3. | ὁρά-ονται | ὁρῶνται |
A megadott alakokat az összevonás után, a táblázatban látható hangsúlyjelekkel kell használni.
Az ε-tövű igék felszólító módjának egyes szám második személyű alakjában is összevonás történik:
Szabály: ε + ε → ει.
A görög jelen időben (praesens imperfectum) a mediális és a szenvedő igék alakja megegyezik. Hogy egy adott alak mediális vagy szenvedő jelentésű-e, azt a szövegösszefüggésből állapítjuk meg.
A medio-passivum alakjait az imperfectum tőből képezzük: az első szótári alakból elhagyjuk az -ω végződést, majd a megfelelő medio-passiv személyragot kapcsoljuk hozzá.
Példa: φερ- – „viszek magamnak”, illetve „visznek engem”.
| Személy | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| 1. | φέρομαι | φερόμεθα |
| 2. | φέρῃ | φέρεσθε |
| 3. | φέρεται | φέρονται |
Infinitivus imperfectus: φέρεσθαι.
| Személy | Singularis | Pluralis |
|---|---|---|
| 1. | -ομαι* | -όμεθα |
| 2. | -ῃ | -εσθε |
| 3. | -εται* | -ονται* |
* Az -αι végződés rövid.
A görög igék alakjai háromféle jelentésviszonyt fejezhetnek ki: cselekvőt (activum), mediálist (medium) vagy szenvedőt (passivum).
Nem minden ige használható mindhárom jelentésben. Sokat számít az ige alapjelentése: például a tárgyatlan igék között lehetnek olyanok, amelyeknek nincs szenvedő alakjuk.
A szenvedő szerkezetben a mondat alanya nem végrehajtja, hanem elszenvedi a cselekvést.
„Látom a pásztort.” → „A pásztor látható számomra / látszik nekem.”
„A pásztor viszi az almát.” → „Az alma vitetik a pásztor által.”
„A versenyt az ifjúnak bízom.” → „A verseny az ifjúra van bízva általam.”
A szenvedő mondatból cselekvő szerkezet is alkotható, és fordítva. A szenvedő mondat alanya a cselekvő mondat tárgyának felel meg. A cselekvő mondat alanya a szenvedő szerkezetben többféleképpen jelenhet meg:
A szenvedő mondat jelentése mégsem teljesen azonos a cselekvő mondatéval: más nézőpontból, annak a személynek vagy dolognak a szemszögéből mutatja be az eseményt, akire vagy amire a cselekvés irányul.
A mediális ige azt fejezi ki, hogy a cselekvő úgy végez el egy cselekvést, hogy annak eredményéhez valamilyen módon köze van. A cselekvés például visszahat rá, saját erejéből vagy saját érdekében történik.
„Priamos fia legelteti nyáját.” → „A nyáj legel.”
„Elrejtem / eltakarom a borjakat.” → „Elrejtem magam / rejtőzködöm / elbújok.”
„A pásztor viszi az almát.” → „A győztes elviszi a díjat” – a saját teljesítményével, saját magának.
„Elengedem / kiadom az asszonyt.” → „Kiváltom az asszonyt.”
A mediális ige tehát többek között azt fejezheti ki, hogy az alany:
Erre példa: δανείζω – kölcsönt ad ↔ δανείζομαι – kölcsönt kap.
A jelző a jelzett szó előtt vagy után is állhat. A kétféle szórend a következő példákban látható:
A jelző nemcsak melléknév lehet, mint a βάρβαρος, hanem határozói kifejezés is, például az ἐν Δελφοῖς („Delphoiban”) helyhatározó.
A birtokos gyakran a birtokszó névelője és maga a birtokszó közé ékelődik:
A birtokos azonban a birtokszó előtt vagy után is állhat:
A birtokos a birtokszó mögött megismételt névelővel is állhat:
Ebben az elrendezésben a hangsúly a birtokosra esik.
A görögben kétféle mondatvégi jel használatos.
Pont: nemcsak a kijelentő, hanem a felkiáltó és a felszólító mondat végére is pont kerülhet.
„Vidd ezt az almát Phrygiába!”
Pontosvessző: a kérdő mondat végén áll.
„Melyik pásztorról beszélsz?”
A tagmondatok végén vessző és felemelt pont is állhat. A felemelt pont a magyar kettőspont és pontosvessző szerepét is betöltheti.
„Ami szép, az kedves; ami viszont nem szép, az nem is kedves.”
A gyakorló ugyanazt a latin szótárat használja, mint a szókártyák, de csak az általad kiválasztott szóanyagot kérdezi ki.
Az összes latin szócikkből véletlenszerűen.
Azokból a szavakból, amelyeket még nem jelöltél ismertnek.
Külön kikérdezés a deponens igékből.
A héber szókincs és nyelvtan saját, külön adatbázisba kerül. A görög és a latin tananyag ettől elkülönül.